Névadónk:
Szentes nevének eredetét a helyi legenda - amely az ún.
Petrák-krónikában maradt fenn - Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a
szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt
a településnek.A történettudomány szerint azonban ilyen nevű magyar hadvezér nem
létezett, alakja későbbi idők meseszövőinek fantáziájában születhetett meg, így
akarván fényesebbé tenni a város múltját. Egy másik elképzelés a "szent" (sanctus)
szóból próbálta levezetni a település nevének eredetét, ezt azonban cáfolják a
városnév oklevelekben előforduló írott alakjai, továbbá az a bevett szokás, hogy
az adott falu a védőszentjének nevét vette fel nevesítve.A szaktudósok
megállapítása szerint Szentes neve puszta személynévből keletkezett magyar
névadással. A személynév már 1211-ből ismert Zentus (Sentus), 1222-ből Sentes
alakban.
Az alapul szolgáló személynév a magyar "szentes"
melléknévből való. Ezek a személyek jámbor, vallásos, szent (vagy szenteskedő?)
életük miatt kaphatták nevüket.
Szentes neve nagy valószínűséggel a legkorábbi birtokosok, a Bor-Kalán
nemzetségből származó Szente-Mágocs család nevét örökítette meg, mely família a
13. század elejétől vált országosan is jelentőssé.Környékünkön az ő nevüket őrzi
Mágocs (Nagymágocs) község és az egykor virágzó Békés megyei település,
Szentetornya.