Névadónk: 

Szentes nevének eredetét a helyi legenda - amely az ún. Petrák-krónikában maradt fenn - Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt a településnek.A történettudomány szerint azonban ilyen nevű magyar hadvezér nem létezett, alakja későbbi idők meseszövőinek fantáziájában születhetett meg, így akarván fényesebbé tenni a város múltját. Egy másik elképzelés a "szent" (sanctus) szóból próbálta levezetni a település nevének eredetét, ezt azonban cáfolják a városnév oklevelekben előforduló írott alakjai, továbbá az a bevett szokás, hogy az adott falu a védőszentjének nevét vette fel nevesítve.A szaktudósok megállapítása szerint Szentes neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév már 1211-ből ismert Zentus (Sentus), 1222-ből Sentes alakban.
Az alapul szolgáló személynév a magyar "szentes" melléknévből való. Ezek a személyek jámbor, vallásos, szent (vagy szenteskedő?) életük miatt kaphatták nevüket.
Szentes neve nagy valószínűséggel a legkorábbi birtokosok, a Bor-Kalán nemzetségből származó Szente-Mágocs család nevét örökítette meg, mely família a 13. század elejétől vált országosan is jelentőssé.Környékünkön az ő nevüket őrzi Mágocs (Nagymágocs) község és az egykor virágzó Békés megyei település, Szentetornya.